Rólunk

Édesapám kiskoromtól az állatok szeretetére nevelt. Első kutyámat – egy imádni való bernáthegyi kutyust – 6 évesen kaptam, tulajdonképpen vele tanultam meg azt, hogy mit jelent gazdinak lenni, felelősséggel és szeretettel fordulni a kutyák felé, családtagként szeretni őket . Együtt nőttünk fel, mérete és természete miatt a mai napig megmaradt a nagy testű kutyák iránti rajongásom.

A retrieverek iránti imádat már felnőttkorban érkezett, csodáltam a fajta emberekhez való viszonyát, egyedülálló képességeit és ragaszkodását.

Első retrieverem, Sophie a golden kislány 14 évig volt hűséges társ és életem egyik meghatározó fix pontja. Elveszítése után két dolgot tudtam biztosan: mindenképpen szeretnék és semmiképpen sem szeretnék hasonló kutyát. Kompromisszumként jött a labrador retriever gondolata, hisz a fajta külsejében és természetében nagyon is hozza és hordozza azt, amit egy kutyában fontosnak tartok.

Lola (törzskönyvi nevén Bella Donna Blissretriver) lett az első labrador a családban, és egyben kennelünk alapító tagja. Természete, képességei és külseje döbbentett rá arra, hogy mit is szeretnék igazán: hasonló tulajdonságú és adottságú labradorokat tenyészteni, és másokat is megörvendeztetni egy labrador által nyújtott lehetőségekkel és örömökkel. A tenyésztés azonban felelősséggel, elköteleződéssel és rengeteg tapasztalat-gyűjtéssel és idővel jár –  számos tréninggel, a témával foglalkozó kurzuson és előadáson való részvétellel, a kiállítások világával való ismerkedéssel, tenyészszemlével és képességvizsgával kikövezett út vezetett két éven keresztül a saját kennelnév kiváltásához. 

Kennelünkben minden kutya családtag, és ezt várjuk el leendő gazdijainktól is.