A Labrador retriever története

A labrador retriever nevének ellenére nem Labradorból származik, hanem Új-Fundlanból. A területet sok kisebb méretű vízi kutya lakta, melyeket az újfundlandival kereszteztek, így létrejött a St. John´s vízi kutya fajta, a mai labrador prototípusa.

A XIX. század elején, Malmesbury grófja állítólag meglátott egy ilyen típusú kutyát a tengerben, ahogy a tengerészekkel a mély vízben halakat fogdostak. Tetszését annyira megnyerte, hogy bevitette hazájába és  így került Angliába.

1830-ban, az ismert brit sportoló, Hawker ezredes, a következőket nyilatkozta a labradorról: „a legjobb bármilyen vadászathoz…általában fekete és nem nagyobb egy vizslánál, nagyon finom lábakkal, rövid, sima szőrrel rendelkezik…rendkívül gyors futó, úszó és harcos…és a szaglási képessége felülmúlhatatlan.”

Sok labradort kereszteztek más retrieverrel (pointerrel és szetterekkel), de szerencsére az előbbi fajta érvényesült és kedvelői létrehozták a végleges standardot, melynek eredményeképp a tenyésztés során az ősénél rövidebb szőrű és finomabb testfelépítésű egyedek alakultak ki.

A mai labrador pontos családfája 1878-ig megy vissza. Az Angol Kennel Klub 1903-ban ismerte el különálló fajtaként. Az AKC első bejegyzése a labradorról 1917-ben volt és az 1920-30-as években egy nagy angol kutyaáramlat következtében ez a fajta elterjedt az országban.