A Labrador retriever története

Ha valaki megkérdezné, hogy miért is a labrador számomra a nagybetűs KUTYA, hát nem igazán tudnám rá egy szóban megadni a választ… Barátságosak, szeretetreméltóak, hűségesek, ragaszkodóak és okosak. Csodálatos családi kutyák, nem véletlenül a legnépszerűbb kutyafajta világszerte. A labrador retriever története megmutatja, miért is van ez így.

A kezdetek

A labrador retriever nevének ellenére nem Labradorból származik, hanem Új-Fundlanból.

Ebben az időben a területet sok kisebb méretű vízi kutya lakta, melyeket az újfundlandival kereszteztek. Így létrejött a St. John´s vízi kutya fajta, mely tulajdonképpen a mai labrador őse. Bár néhány legenda szerint – nagyfokú vízszeretetük miatt – a labrador az újfunlandi és a vidra kereszteződéséből jött létre. 🙂 Ezek a kutyák olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek kivételes apportírozóvá tették őket szárazföldön és vízen egyaránt. Erős testfelépítésű, rövid párosítású, nagyon aktív kutyák voltak, szívós fajta, kivételesen erős apportírozási ösztönökkel és kedvtelési hajlandósággal. Mindezek mellett rendelkeztek bizonyos jellegzetes tulajdonságokkal, amelyek lehetővé tették számukra, hogy mindenféle körülmények között dolgozzanak. Erős fejük, időjárásálló kettős szőrzetük, vidraszerű farkuk kiválóan alkalmassá tette őket a vízi apportírozásra.

Megjelenése Európában

A fenti tulajdonságok a XIX. századi sportlövők és arisztokrata vadászok számára nagyon vonzóvá tették a kutyát. A fajtának lelkes, gazdag pártfogói lettek, köztük Beccleuch hercege és Malmesbury második grófja. Ez utóbbi a legenda szerint állítólag meglátott egy ilyen típusú kutyát a tengerben, ahogy a tengerészekkel a mély vízben halakat fogdostak. Annyira megtetszett neki, hogy bevitette hazájába, és így került tulajodképpen a fajta Angliába. A gróf 1822-ben vásárolt egy St. John’s Újfunlandi „fekete vízi kutyát”, míg a herceg 1825 és 1835 között több ilyen egyedet is vásárolt.

1830-ban, az ismert brit sportoló, Hawker ezredes, a következőket nyilatkozta a labradorról: „A legjobb bármilyen vadászathoz…általában fekete és nem nagyobb egy vizslánál, nagyon finom lábakkal, rövid, sima szőrrel rendelkezik…rendkívül gyors futó, úszó és harcos…és a szaglási képessége felülmúlhatatlan.”

Az első labrador kennel

1835-ben Buccleuch 5. hercege megalapította az első kennelt Skóciában (amely még ma is létezik). 1870 körül végül a „labrador” nevet adták a fajtának (mivel a Lesser Newfounland elnevezést túl hosszúnak találták). Maga az elnevezés arisztokrata nevéhez fűződik: Malmesbury 3. grófja, Buccleuch 6. hercege és Home 12. hercege voltak a névadók. Ők kezdetben néhány kutyát cseréltek egymással a jobb genetikai alap létrehozása érdekében. A retriever szó a retrouve szóból származik, jelentése: visszahozni, apportírozni. Ez a tulajdonság nagy előny, mely egy veleszületett készsége és képessége a labradornak. Olyan könnyed a fogásuk, hogy akár egy tojást is elhoznak anélkül, hogy eltörnék azt.

 

 

Sajnos 1885-ben elfogadták a juhvédelmi törvényt, amely minden kutyára vámot vetett ki, és karantént vezetett be Angliában. A szabályozás az újfundlandi kutyabehozatal csökkenését eredményezte. Minden labrador fekete volt, de nem hivatalosan a liver (csokoládé) és a sárga mindig megjelentek a tenyésztésben, de az első „csokoládé” színű labradorok hivatalosan csak 1892-ben születtek a Buccleuch kennelben, és hét évvel később az első sárga színű labrador Radclyff őrnagy kenneljében, akit Ben of Hyde-nak neveztek.

És hogy milyen jól is tette Malmensbury gróf, hogy áthozatta a fajtát Európába: a eredeti faj kihalt Új-Fundlandon a nagy kutya adó és a karantén törvény miatt.

Sok labradort kereszteztek más retrieverrel (pointerrel és szetterekkel). Szerencsére az előbbi fajta érvényesült és kedvelői létrehozták a végleges standardot, melynek eredményeképp a tenyésztés során az ősénél rövidebb szőrű és finomabb testfelépítésű egyedek alakultak ki.

Modern kori történet

A mai labrador pontos családfája 1878-ig megy vissza. Az Angol Kennel Klub 1903-ban ismerte el különálló fajtaként. Ettől kezdve a labrador népszerűsége egyre nőtt, mivel elismerték kiváló apportírozási képességét, csodálatos temperamentumát és figyelemre méltó alkalmazkodóképességét. Az AKC első bejegyzése a labradorról 1917-ben volt és az 1920-30-as években egy nagy angol kutyaáramlat következtében ez a fajta elterjedt az országban.